<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Új perspektívák</provider_name><provider_url>https://perspectives.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Perspektívák</author_name><author_url>https://perspectives.cafeblog.hu/author/perspektivak/</author_url><title>90_Minden</title><html>&lt;p&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-454&quot; src=&quot;https://perspectives.cafeblog.hu/files/2020/09/39913173-08C8-40BF-8396-DF1F9B38511E-300x237.jpeg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;237&quot; /&gt;    Új perspektívák #perspectives &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Minden rendben?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Este 8 óra van, csodaszép kellemes nyári este. Játék, gyertya, már sötét van ezen az órán, a lányok konkrétan fejlámpában szaladgálnak a kertben. Élvezzük az estét és a kintlétet. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Két hete, hogy elkezdődött az iskola is. Visszatért az élet a ‘rendes’ kerékvágásba, hiszen tanulás, munka, edzés, időben lefekvés váltja egymást rendre. Szép nyári estet élhetünk még így szeptemberben, zajlik az élet, gyűlnek ez elintéznivalók, mintha minden rendben lenne. Pedig nincsen, a ‘jól érzem magam’ gondolat után azért bevillan, hogy van valami fenyegető körülöttünk. Valami, ami mindent befolyásol és ezt nehéz megszokni. Nehéz megszokni, hogy akik a születésnapomon felköszöntöttek nem adtak puszit, hogy rendre lemondanak újra programokat mindenfelé, és hogy bizalmatlanok egymással az emberek. &lt;br /&gt;Na el is engedem ezt. Jó most itt, ahol vagyok, akikkel vagyok. A többit majd előveszem ha nagyon kell. Ezt kell tenni, máshogy nem megy. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Lépés indul!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>